Tya & Succubus a tónál

Ma egy kis magányra vágytam.Egyedül szerettem volna lenni.Hallottam egy stégről,ami hosszan benyúl a víz felé.
Elindultam körbenézni.Megláttam a stéget.-Hát ez tényleg érdekes.Ilyen hosszú stéget még nem láttam.Vajon miért nyúlik be ennyire?
Mikor kiléptem volna a fák árnyékából észre vettem valakit a stégen.Soha életemben nem láttam.Mit csinálhat??-kérdeztem magamtól,
Kicsit közelebbről megtekintettem.Mozog a víz.Egyik pillanatról a másikra egy kis,vízből készített gömb lebegett a tó fölött.Álmélkodom -vajon hogy csinálja?!
Hangos szót hallok.
-Jesszus!!!-kiáltotta az ismeretlen
Ijedtében megfordult és hosszan,szívére tett kézzel a fák közé nézet,ahol bujkáltam.Visszabújtam rejtekembe,de lehet ,hogy már késő volt.
-Vajon észrevett?-mondtam suttogva.

Fejemben csak úgy cikáztak a gondolatok.Lehet,hogy észrevett,de lehet hogy nem?-gondoltam.Mire agyamban átfutott ez a mondat ismét hallottam a nő hangját.Nagyot nyelek.Hozzám szólt vagy mást látott?Nem tudom!!!Gondoltam nem szólok.......gondoltam elrohanok,de akkor ismét hallottam,hogy szólít valakit a fák közül.
Nem volt merszem kilépni a fa rejtekéből.Nem tudtam mire képes az az ember.Vigyáznom kell! Egy kisebb kavicsot fogtam a kezembe és elhajítottam a tó keleti része felé annak érdekében ,hogy tekintete más felé irányul míg elszaladok.
-Remélem felfigyel rá!

Mikor eldobtam a követ egy pillanara kidugtam a fejem a fák mögül.Láttam amit a nő fejét a kö irányába kapta.Sikerült.Nem vett észre.Futásnak eredtem volna ,de akkor hirtelen fejem mellett egy hatalmas vízsugár ment el.
-Anyám ez mi volt?-elkiáltottam magam.

Víz???-kérdeztem magamban.Meghökkenve álltam lélegzet vissza fojtva.
-Azért nem szóltam vissza mert féltem.Láttam amint a vízből kijött egy gömb és nem tudtam hova tenni.-feleltem a lánynak.
-Nem nem áztam el,de ezt mégis hogy csináltad?Ekkora erővel ilyen messziről?-kérdeztem értetlen arccal.
Meghökkenve álltam a válaszra várva.Értetlen fejjel kiléptem a fák mögül és hosszan a lányra néztem.

-Áh szóval trükk.Értem.Ez mindent megmagyaráz.-mondtam mosolygós arccal Tyara nézve.
De valahogy még sem tudtam elhinni hogy ez csupán egy "trükk" volt.Éreztem,hogy valamiről próbál hallgatni.Nem fogom faggatni.
-Jaj,de modortalan vagyok.-vakartam meg a fejem kicsit szégyenlősen.
-Szia én Succubus vagyok,de mivel elég fura így mindenki csak Sukinak hív.
-Itt szoktál gyakorolni bűvészkedni?-kérdeztem kicsit burkoltan,hisz egyszerűen nem bírom ki, hogy ne tudjam meg valójában ,hogy csinálta.

Kezet fogtunk. Éreztem,hogy Tya nem akar bántani így megnyugodtam.Bár láttam arcán ,hogy valami meglepte.De ez csak röpke pillanat volt.
-Igen igen itt csakugyan sok a víz és igazad van én se szívesen takarítottam volna fel,azt a sok vizet,amit elpacsálok.-mondtam mosolyogva. Próbáltam éreztetni ,hogy nem akarok rosszat csupán nagyon egyedül voltam eddig és nem nagyon beszéltem senkivel.
Tya mosolygós arca hirtelen eltűnt és a hátát mutatta.Itt hagy?pedig olyan kedvesen szólt hozzám.Bár a bemutatkozás kicsit zötyögős utakon indult.Elmosolyodtam mikor Tya hívott, hogy üljünk le.
-I..igen mehetünk.-mondtam egy kicsit félve hisz igazából semmit nem tudtam a lányról.
Mikor leültük a padra én egyből a szélére ültem.Nem akartam hogy megérezze a testemből áramló hőt.Ki tudja hogy fogadná-"ja egyépként Démon vagyok"-bele se merek gondolni.
-Mond csak Tya. Merre felé laksz?-kérdeztem kicsit erőltetett mosollyal az arcomon.

Fejem Tya felé fordítottam,de közben az eget figyeltem és mosollyal az arcomon válaszoltam:-Hát én amolyan "vándor" féle vagyok.
Úgy éreztem,hogy Tya elég normális el lehet vele beszélgetni,bár még csak pár szót váltottunk,de akkor is éreztem,hogy végre lehet egy barátom.De persze ez csak egy kósza gondolat.
-Nagyon régen még mielőtt.....-mondatom hirtelen abbahagytam,hisz majdnem elszóltam magam valódi létemről.
-Szóval régen,ahol laktam a hegyen kimentem a peremre lefeküdtem a fűbe és bámultam a furcsa alakú felhőket.Éjjel meg a csillagok társaságát élvezhettem.-mondtam kijavítva az előző mondatom.
-Te csináltál ilyen butaságot?-kérdeztem.
Mosoly ült az arcomra.Egyszerűen nem tudtam abbahagyni a mosolygást.Szerintem Tyának is feltűnt,hogy az eddig sivár,erőltetett mimikájú lánynak, igazi érzelem mutatkozik sápadt arcán.Ha meg nem vette észre az erőltetett részét a dolognak akkor elmegyek színésznek.Nagyot kacagtam a butaságokon amik megfordulnak fejemben.-Nah most biztos hülyének néz-gondoltam.

Tya nem mond butaságot. Az élet apró szépségeit csodálni kell,figyelni minden mozzanatot minden képet amit az élet elénk tár.Gondolataimban elmerülve észre sem vettem hogy az öngyújtót kivettem a zsebemből és elkezdtem "játszani" a tűzzel.Kezemet a lángok úgy simogatták,mint a finom szabású selyemsál.Meg sem éreztem.
-Nem mondasz hülyeséget.Igazad van.Figyelni kell!!!
Határozottan szinte hozzávágta Tyahoz szavaimat.

Nem is gondoltam arra,hogy az én kis tűzzel való játszásom közben Tya esetleg megláthatja mennyire nem bánt ha tűz simogatja bőrömet.ELbambultam.Megijedtem,hogy mit fog szólni ha meglátta,vajon megijed?Nem tudtam.Zavaromban alig hallottam kérdését.
-őőőő IGEN az az volt,milyen különös te is tudsz bűvészkedni és én is....micsoda véletlen.
Jézusom.Csak hebegek-habogok azt sem tudom mit mondok.
-Hát igen a te trükköd sem volt semmi.Az enyém ehhez képest bakfitty.Te sokkal jobban csinálod.-erőltetett mosoly ül az arcomon.
Válaszom alig mondtam ki egyszer csak egy vízoszlop jött elő az addig mozdulatlan tó.Tya csinálja. Tisztán látszott. Keze és tekintete úgy bűvölte a vizet akár a kígyó bűvölő a kobrát.Tenyerét becsukván a víz amilyen hirtelen kijött a tóból olyan gyorsan húzódott vissza.
Csak ámulok.Szó se hagyja el a szám.Vajon ő mi lehet mert biztos nem ember.Gondolat menetem közben hozzám szólt és válaszom alig halható hangon jött ki ajkaim közül.
-Dé....dé....-nem tudtam hogy mondja meg hogy ne hozzam rá a frászt-Démon.-válaszom megadva lábamat magam alá húztam fejem a térdemre raktam és szemem összeszorítva vártam a reakciót.

Meglepődten ülök és meglepedten hallom hogy Tyanak meg se csuklot hangja azon ,hogy mi is vagyok valójában.Oly könnyedséggal fogadta,mintha azt mondtam volna neki hogy szeretem a csokit.Megnyugodtam mikor közölte ne féljek,mert nem fog bántani.Még is hogy bánthatna?Hisz én a tűzet uralom.Még én is félnék ha szembe jönék magammal az utcán.De ő nem.Látszik rajt,hogy higgadt és kiegyensúlyozott.
Mekönnyebűlve fogadtam,hogy nem csak én vagyok más,hisz Tya közölte velem,hogy ő egy vízszellem.Könnybe lábadt szemekkel közölte velem mi is ő közben oldalba bököt.Kicsit kuncogtam hisz nagyon csikis vagyok,de végre nem kell egyedül lennem ilyen.......más lénynek.
-És te mióta?Mi történt?-kérdeztem kissé tolakodva hisz még soha nem láttam magamhoz hasonlót.Bár én Démon vagyok ő meg Vízszellem,de mégis egynek éreztem magunkat.

/Tya miközben válaszát mondta éreztem,hogy előtörnek belőle az emlékek,amik vagy jók vagy rosszak,de láthatóan kiültek az arcára./
-Hát akkor elég régi "motoros" vagy.-mondtam kicsit gúnyosan bár viccnek szánva.
/Furcsa volt látni Tya milyen könnyedséggel beszél a múltról miközben én ha visszagondolok a történtekre a hátamon futkos a hideg./
-Én...hát...nem is tudom...Sóciában éltem egy hegyen és a férjem szinte semmibe vett.Még az ágyban se voltam neki jó így nőcskéket hozott a házba.Rosszul vettem ezt és egyik este mikor haza értem...-hangon egy kis időre elcsuklott,de erőt vettem magamon én folytattam-rajta kaptam egy nővel és megöltem mind a kettőt.A következő emlékem,hogy a hegyperemről zuhanok.Nem túl érdekes.-mosolyogtam.
/Csodálkoztam magamon,hogy bár vonakodva,de ily könnyedén meséltem el ezt egy szinte idegen lánynak./
-És te,hogy bírod?Mármint hogy éled meg ezt?

/Tya arcán érződött az együtt érzés és a sajnálat.
Örültem neki,hogy ennyi év után végre....végre valakinek elmondhattam mi is történt velem és,hogy ki is vagyok valójában/
-Most már mind egy ezen rágodni.Az a lényeg,hogy kikerültem abból az életből.
/Mosollyal arcomon hallgattam a számomra bölcsességeknek tűnő mondatokat amiket Tya mondott nekem.Végülis jobban belegondolva ő régebb ótta jár ebben a cipőben mint én.Jó egy tapasztaltabb "emberre" hallgatni mit,hogy ne csináljak semmit csak járjam a világot.Örültem az új barátnak.Eddig nem volt senkim.Se életemben se ebben az állapotban.Valószínűleg senkiben nem tudnék megbizni azok után amik történtek velem.De úgy érzem Tya más.Lehet hogy ő az az személy akiban végre sikerül egy támaszra találnom?/
-Igazad van.Igazából én csak annak a miértjét kerestem sokáig,hogy miért volt ilyen gyötrelmekkel teli életem.De igaz ami igaz....fölösleges ezen rágodni. A múlt az elmúlt.Nincs igazam?
/Nagyott nevettem.Általábban ilyen helyzetben nevetni szoktam.Ha beszéltem is valakivel nem mutattam neki mennyire törékeny lény vagyok.Nem mutattam soha,hogy mennyi sérelem és fájdalom ért életem során./