Tyros & Lucy "háztető"

Tárgy: Tyros & Lucy "háztető" Kedd Nov. 22, 2011 8:14 am

Az egyik romos ház teteje ahova csigalépcső vezet a földszintről. A lépcső is elég rozoga a vas már "porlad" el a rozsdától. Ha valaki rálép az első fokra ... az letörik. Az ajtót már vagy ezer éve zárták le de mint minden mást itt a környéken ezt is tönkre vágták. Így szabadon jár kel aki akar vagy aki megunta az életét. Természetesen nincs korlát odafent. Már az egész tető be van nőve mohával és csupa szemét az egész

Tárgy: Re: Tyros & Lucy "háztető" Kedd Nov. 22, 2011 8:29 am

/Éjnek idején itt mászkálni nem egy szerencsés dolog egy embernek... de én meg tudom magam védeni. Azt hiszem. Látok pár alakot. Drogos vagy piás fiatalok. Elfintorodom. Egy négyfős csoport elindul felém. Gyorsan szedem lábaim és szinte beugrok, az első ház félig leszakad ajtaján. El a legvégébe a lépcsőházig. Kettesével szedem a lépcsőfokokat, amíg el nem érek a legfölső szintig. Itt már csak az a borzalmas csigalépcső áll utamba. Körbe nézek. Egy kitörött ablak. Szárnyak... Hmm... nem rossz. Fellépek az ablakpárkányra. Aztán tovább lépek ki a semmibe. Majd szárnyaim segítségével a magasba repülök. Imádok repülni. Imádom azt érezni, amikor a szél a hajamba kap és csak lebegek a föld felett. Lelépek a betonpárkányra, amiből kipereg pár darab. Körül nézek egy lélek nincs itt. Csendes és nyugalmas. Átsétálok, a másik oldalra ahol kicsit jobb állapotban van a párkány. Leülök. Lábamat lelógatom. Felnézek, az égre Nem először járok itt. Gyakran jövök ide "pihenni" vagy csak gondolkodni, vagy csak bámulni ki a fejemből. Itt nem zavar senki./

Tárgy: Re: Tyros & Lucy "háztető" Kedd Nov. 22, 2011 8:46 am

Megint este, megint vadászat, és ezúttal nem is akárhová, de valami zsúfoltabb helyre megyek. Válogatni akarok. Nem mindegy, kit vesz a szájába az... a vámpír. Vigyorral az arcomon ballagok el egy kisebb tömeg közepette, látom, hogy egy sem józan. Ma valahogy máshoz van kedvem. Tekintetem az eget kémleli, és észreveszek két hófehér szárnyat – létezik ez? Egy angyal itt repked a Föld szintjén a sötétség közepette?
Azonnal meggyorsítom a lépteimet, és utána eredek felfelé. Találok egy tűzlépcsőt, nagyon jó. Seperc fenn is vagyok a tetőn, csak remélem, hogy addig nem repül el. Nem akarok azonnal ráijeszteni, és biztos vagyok benne, hogy aki itt repked ilyenkor, még fiatal hozzá, hogy azonnal rájöjjön, mi vagyok. Kapucnim a fejemre húzva lépek közel hozzá, és leteszem magam mellé a párkány hideg kövére.
- Üdvözlet itt! Nincs kicsit sötét hozzá, hogy egy fiatal angyal egyedül repdessen? A világ ilyenkor egyáltalán semmi jót sem rejteget, nem tudtad, kislány..?

Tárgy: Re: Tyros & Lucy "háztető" Szer. Nov. 23, 2011 6:03 am

/Ijedten rántom elő azt a kis tőrt, amit mindig magamnál hordok az övemre csatolva... vagyis akkor amikor nem felejtem el, és az idegenbe döföm. Csak úgy reflex. Aztán felpattanok/
- Hogy...hogy kerültél ide?
/Hátrébb lépek még pár lépést tőle. Ez meg, hogy az fenébe került ide? Te jó ég! Rendesen megijesztett./
- Ki vagy te?...
/Angyal nem lehet... nem ahhoz túl... túl... nem is tudom a lényeg az hogy nem az égiek közül van. Démon... tűzszellem vagy vámpír, vagy... Nem akarom használni képességem, hátha csak szórakozik és csak egy egyszerű ember, aki kicsit többet ivott a kelleténél. Valami rossz érzés kerülget. Nem bírom ki.../
- Bocsánat, ha eltaláltalak...
/Pedig megérdemelte. Minek kérek mindig mindenért bocsánatot.../
- Csak reflex volt.
/Magyarázkodok tovább./
- Milyen angyalról beszélsz? Meg repülésről?... Nem lehet, hogy csak képzelődsz.
/ Nem hiszem, hogy túlhihetően játszom, a nem tudok semmiről-t. Hátha tényleg csak egy a sok drogos közül, akik itt kószálnak... és, még be is veszi./

Tárgy: Re: Tyros & Lucy "háztető" Szer. Nov. 23, 2011 6:13 am

Veszélyérzetem igen gyors, ha nincs is elég időm, hogy a felém lendülő kis valamit megállítsam. Érzem karomban a hideg fémet, de ahhoz már elég gyors vagyok, hogy elkapjam a kezét, kihúzzam karomból a fegyvert a kezét távolabb emelve, majd kicsavarjam a csuklóját, míg nem roppan. Vigyor ül ki arcomra.
- Aha, persze. Tudod, vámpírhonban nincs bocsánat, hazug kis angyalka. Igen fiatal lehetsz, mert a fajta-jelleg még nincs meg benned, forrófejű vagy, tapasztalatlan, és iszonyúan buta.
Két vállát megragadva ledöntöm vízszintesbe, és mielőtt egyet nyikkanhatna, fogaimat a nyakába mélyesztem, és mélyet szippantok nyaki erének tartalmából. Nem az igazi, de azért megteszi. Másik kezem közben a szabadon maradt kezét keresi, de igazság szerint azt se bánom, ha belém vág valamit megint. Majd legfeljebb azért is kap a fejére. Annál gyorsabban kifogy – nem tudom, az angyalok a bőrük színéből sokat sejtetően nem lehetnek túl vérbő népség. Szerintem.
Alig tudom leolvasztani a vigyort az arcomról.

Tárgy: Re: Tyros & Lucy "háztető" Csüt. Nov. 24, 2011 5:59 am

/Visszafojtott lélegzettel nézem, ahogy kihúzza karjából a tőrömet. Hát most már ez sincs segítségemre. Megragadja, kezem. Reccsen a csuklóm, éles fájdalom nyilall a karomba. Felszisszenek./
- Te vadállat! Miért is nem a szíved találtam el te pióca!
/Kapálózok, de ahogy megérzem fogait, hogy a nyakamba marnak felsikítok./
- Te vérszipoly! Veszed le rólam a fogaidat! Vagy szeretnéd, ha én verném ki az összeset?
/Összeszedem minden erőm és belerúgok. Jó lenne, ha mondjuk, gyomron tudnám rúgni vagy valami. Vagy legalább érzékeny pontot találnék el. Megpróbálok szabad kezemmel golyót formálni a levegőből. Oldalára célzok és hozzá vágom. Aztán még egyet. Csak megérzi. Ha elenged, elfutok. Ha nem...akkor még rosszabbul fogok járni./
- Múmia! Kriptaszökevény! Vadbarom!! Eressz el!!! Elmebeteg!
/Ez a pióca megöl. Émelygek attól a tudattól, hogy véremet szívja. Beleremegek az érzésbe. Nem attól, hogy élvezem, hanem a gyűlölet miatt./
- Van, aki élvezi ezt a helyzetet? Rajtad kívül. Az áldozataid közül... vagy nem nagyon figyeled.
/Kérdezem elcsukló hangon, mert belesajdul a kezem a mozdulatokba. Semmi baj. Ki fogok szabadulni. éS innen én megyek el élve... ő pedig még jobban meg fog halni.!/

Tárgy: Re: Tyros & Lucy "háztető" Pént. Nov. 25, 2011 4:12 am

- Hogy miért is nem?
Erre a kérdésre baromi egyszerű a felelet.
- Mert béna vagy – vigyorgok. – Szeretném, ha kivernéd a fogaimat, de hagyni nem fogom, és elég gyenge is vagy hozzá, de próbálkozz csak!
A rúgása eltalál ugyan, de reflexből még erősebben szorítom, így csak annyit érünk el, hogy megingunk kissé – hm, akár még le is eshetünk, ha tovább b@szakszik! És igen, a sikoly után még ennél is ostobább ötlete támad, szélgolyókkal bombázza a törzsemet. Én viszont elég erősen szorítom ahhoz, hogy, ha leesek, velem zuhanjon. Vajon megment engem a szárnyacskáival, ha esünk, annak érdekében, hogy ő se törjön apró darabokra? Elvégre is – ő tud repülni, én viszont simán meggyógyulok, ha el is törik egy vagy két csontom...
- Nem érdekel, ki élvezi az áldozataim közül, vagy ki nem, de azt már most mondom, hogy te biztosan nem fogod. Ha úgy tűnne egy pillanatig is, majd megakadályozlak benne. Egy pillanat alatt fel akarsz hergelni, kislány? Mert én bosszantható vagyok... De te, te kínozható... Kettőnk közül te érzed a fájdalmat, kincsem, nem én! Ha pedig szidsz... Hm, azt hiszem, azt is élvezem!
Nevetek rá, és még erősebben ragadom meg. Még egyszer a bőrébe mélyesztem fogaimat, mert nem olyan könnyű csillapítani az éhségemet.

Tárgy: Re: Tyros & Lucy "háztető" Pént. Nov. 25, 2011 7:36 am

/A harag teljesen elönti az agyamat. Még hogy béna?/
- Nem ismersz te engem vámpír!
/Újabb harapása minden tervemet tönkre vágja. Megint meg akarom ütni, de félúton megállítom a kezem. De sebaj, jönnek újabbak. Szárnyaim újra "előkerülnek"./
- Szeretsz repülni Vámpír?
/Elrugaszkodok és már a magasban vagyunk. Nem olyan könnyű így repülni, hogy plusz teher kapaszkodik belém, és közben még a vérem is szívja. Gyengülök... nincs kedvem fejjel lefelé a földbe csapódni. Egyre magasabbra és magasabbra emelkedek. Az emberek alattunk már csak pici pöttyök./
- Remélem nincs tériszonyod...
/Megállok a levegőben. Ellazítom minden porcikám és zuhanni kezdünk. Lehunyom szemem. Aztán megint megtorpanok. Még mindig magasan vagyunk. Felhúzom, lábaim minden maradék erőmmel rúgom hasba a vámpírt. Remélem, ha lezuhan, engem nem ránt magával... sajna akkor saját érdekből őt is meg kell, mentsem. Biztonság kedvéért még egy kicsit rásegítek: újabb rúgás. Aztán egy nagyobb szélgolyó az oldalába./
- Ez nem lesz kellemes. Jah... és a viszont nem látásra! Vámpír!
/Vigyorgok bele a képébe. Lehet, nem jön össze... akkor szívni fogok! "Nyugtatom" magam. Ennyit talán nem bír ki. De én sem. Ha zuhanunk nem biztos, hogy képes leszek megakadályozni, hogy a fölbe csapódjunk.
- Jól esett édes?
/Kérdem gúnnyal hangomban./

Tárgy: Re: Tyros & Lucy "háztető" Szomb. Nov. 26, 2011 1:19 am

Ahogy sejtettem, angyalkácska a szárnyait bevetve szó szerint próbál engem lerázni. Markaim azonban igen jól fogják, és tudom, hogy azok a szárnyak bizony nem az én súlyomra vannak tervezve. Úgyhogy jóformán esélyt sem hagyok a terve sikerének, sőt, inkább az egyik kezemmel a nyakát szorítom, motiválva ezzel a mihamarabbi, óvatos földetérés felé. Vannak itt trükkök, kérem!
Le akar rúgni magáról, majd pedig szélgolyóval próbálkozik megint. Szerencsére elég gyenge erőt tud képviselni az ilyen közelről formázott golyócska, de azért érzem, hogy erősen süllyedni kezdünk lefelé.
- Ha zuhanunk, kislány, az baromira fáj majd neked, én viszont két percen belül meggyógyulok. Szerinted mi lesz a vége, ki nyalogatja kinek a vérző sebeit? – kacsintok rá merészen, mert tudom, hogy az angyalok gyávák , és ő nem fog kockáztatni. Majd, legfeljebb, ha mégis, akkor gyorsan kitervelek valami mást. Rá fogok érni, én nem hiszem, hogy rokkant angyalként kívánja eltölteni öröklétének elkövetkező napjait.
- Most komolyan, szerinted így megúszod? Egyszer le kell tenned, nem bírod el a súlyomat örökké, kislány!

Tárgy: Re: Tyros & Lucy "háztető" Szomb. Nov. 26, 2011 2:09 am

- Hogy mennél vissza a pokolba te dög!!!!
Kiabálom, amikor ujjai a nyakam köré fonódnak. Felhagyok a rugdosódással. Ránézek a vámpírra. Szemeim szikráznak a dühtől. Legszívesebb megölném azon nyomban. Látom arcán, hogy iszonyúan élvezi a dolgot. Nehéz beismernem, de igaza van. Nem sokáig bírom el./
- Először is engedd el a nyakam! Másodszor ne is álmodj, hogy az fog történni, amit te elterveztél! Harmadszor tudom, hogy fájni fog, de nem fog érdekelni. Addig meg kibírom, amíg végre megöllek. Aztán már mindegy mi lesz.
/Megint emelkedni kezdek. Megőrültem teljesen. Ennyire még nem akartam senki halálát./
- Itt csak két lehetőség van: 1. Te meghalsz én meg boldogan élem tovább életemet, 2. mind a ketten meghalunk. Na, melyiket választod! Nem válaszolj… tudom mi a válasz. Mind a ketten haljunk! Eltaláltam?
/Lenézek a földre. Jó magasan vagyunk már megint. Aztán visszanézek a vámpír arcára./
- Egyet árulj el nekem. Mi a francnak kellet ez neked?
/Tényleg kíváncsi vagyok erre./
- Jah és mit csináltál volna ha „hagyom” hogy igyál belőlem, és nem próbállak meg megöln

Tárgy: Re: Tyros & Lucy "háztető" Szomb. Nov. 26, 2011 2:53 am

Majd visszamegyek én a pokolba, ha megunok itt lenni, de most elég jól elszórakoztat a kis angyalka társasága. Vigyorral az arcomon szorosabbra húzom ujjaim szorítását a nyakán – ennyi! Most nem sokat fog beszélni, gyanakszom...
- Már tisztáztuk, hogy nem fogok meghalni, ha leesünk, mert gyorsan regenerálódom. Csakis a fény ölhet meg, te sehogyan sem, kislány! Úgyhogy azt teszek, amit akarok, amíg élvezem, és elhiheted, én élvezem ezt is nagyon...
Vigyorom még élénkebb, ahogy fenyeget.
- És mégis miért kellene bármit elárulnom? Ahogy Ms Tökéletes Nem-képmutató Angyalka halálba idegeli magát, azt én szívesen nézem, tudod. Szóval repdessünk csak, míg le nem esünk, úgyis te leszel alul, mert te vagy a lány. És erősebb vagyok, gondolj, amit szeretnél. Gondolatszabadság van, amíg meg nem fojtalak.
Nevetek. Na, essünk már, így nem izgalmas. Vagy fél? Netán nem akarja, hogy két dimenziósba képződjön le az arcocskája? Én azon is jót nevetnék. Minden esetre tudom, hogy esélye sincs, és ez kifejezetten jókedvűvé tesz engem.

Tárgy: Re: Tyros & Lucy "háztető" Szomb. Nov. 26, 2011 3:53 am

/Megszólalni ugyan nem tudok. Kezemmel a karját fogom, megpróbálok enyhíteni szorításán. Nem kellemes érzés. Arcomon széles vigyor jelenik meg. Oké… ez van. Nem tudom most mi lehet alattunk… ház vagy sima föld, fák vagy bokrok. Nem lesz kellemes érzés a landolás az biztos. Zuhanni kezdünk, mint az előbb csak az a különbség, hogy most eszem ágában sincs megállni. Mélyen a vámpír szemeibe nézek. Tudom, hogy a föld másodpercről másodpercre közelebb van. A vigyor nem tűnik el arcomról… Furcsán jó érzés. Nem félelmetes inkább jó érzés… Lehunyom szemeim. A hajam arcomba csapódik. Hirtelen szúrós faágakat érzek meg hátamon majd karomon, Erősen szorítom össze szemeim. Vágnak, szúrnak hajamat, ruhámat, szárnyamat tépik az ágak. Törnek én meg tehetetlenül esek lejjebb és lejjebb. Aztán valami keményre zuhanok. Hátamba éles fájdalom nyilall. Tüdőmből kiszakad a levegő. Mozdulni nem bírok. Csak éppen, hogy szuszogok. Földet értem… szerencsére nem beton így nem tört el mindenem. Csak pár csont… lényeg az, hogy élek… Kezemhez valami hozzáér. Az a valami folyik…vér?! Oh…remek… Kinyitom a szemem. Hunyorogva nézek körben fogalmam sincs hol lehetünk és mi van körülöttem. Csak a csillagos eget bámulom.Kedvem lenne sírni a fájdalomtól. Gondolom a vámpír jót röhög majd rajtam.

Tárgy: Re: Tyros & Lucy "háztető" Szomb. Nov. 26, 2011 4:20 am

Végre érzem a levegőt, ahogy kettéhasítjuk a hatalmas tömegét. Valóban komolyan gondolja? Nem látok lefelé, de már nem igazán lehetünk a város felett. Egyre nagyobb a sebesség, amivel esünk, bár annyira nem vagyunk magasan, és a szárnyak sokat tompítanak. Szinte függőlegesen zuhanunk le, ám ahogy ágak közé érünk, eleresztem. Reflexeimnek köszönhetően nagyjából megkapaszkodom, és egy fa ága megtart, míg ő leesik. Fájdalmat érzek a fejemben – máshol már rég nem igazán, az idegek eltompultak. Vérszag csapja meg az orromat.
- Ha le tudnék menni, most már halott lennél – jegyzem meg.
De csak lassan kászálódom fel a faágra, majd néhány másodperccel később ugrom le róla. Megállok a lány fejénél és lenézek rá.
- Hát szörnyen nézel ki, angyalkám.
Sok helyen vérzik, össze-vissza szúrták az ágak. Lehet, hogy én is, de azok már gyógyulnak, az ő sérüléseivel ellentétben. Látom, ahogy a kulccsontja bal felénél is folyik a vér, lefelé, végig a karján – ez talán a legdurvább sérülése. Letérdelek mellé, két kezemen megtámaszkodom, és fején áthajolva ajkaimat a sebhez érintem, majd nyelvem húzom végig rajta, hogy nyálam hozzáfogjon begyógyítani. Közben végignézek rajta – megmarad. De kár.