Tyros & Sonja

Tárgy: Tyros & Sonja Hétf. Jan. 02, 2012 9:10 pm

Rémes, hogy az emberek mennyire önzők és elvakultak tudnak lenni. Sonja csalódott arccal sétál a kis parkban, a kavicsokat rugdosva. Nagyokat sóhajtva közeledik a szökőkút felé, tekintete a földet pásztázza.
Már besötétedett, mire végzett az interjúval. Egy segélyszolgálathoz akart felvételt nyerni, de visszautasították (amiben még mindig nem látja a relevanciát, de az igen bölcs megjelenésű, fogatlan titkárnő minden bizonnyal érti a dolgát). Pedig ha tudnák, hogy nála alkalmasabbat keresve se találhatnak!
Egy nagyobb kő lendületesen gurul cipője nyomán a padok felé. Sonja végre észreveszi magát, na meg azt is, hogy éppen egy méregdrága magassarkú orrát igyekszik tönkretenni. Kirázza a hideg: gyűlöl anyagiasnak lenni, de másképp nem vészelheti át ennek a porfészeknek az útvesztőit. Egyébként is, ki hallott már olyan angyalról, aki a híd alatt lakik! Közröhej.
Gondolataival játszva leül az egyik padra, és a szökőkútra mered. Nagyot sóhajt, és gondolatban elrebeg egy imát, hogy a mai nap már ne lehessen ennél rosszabb.
Ha ez így folytatódik, elmegyek titkárnőnek valami multicéghez... a sok begyöpösödött hitetlen közé, akiknek a puszta kisugárzása is káromol.
Összerándul a gondolatra, de hát mit lehet tenni? Talán az a sok jobb sorsra érdemes lélek segítséget kér tőle, és ő majd készséggel egyengeti útjukat. Szája keserű mosolyra húzódik. Néha már ő maga sem hiszi el, hogy ő az, ami. Hiszen senki nem hisz az ilyesmikben. A lány szemeibe lassan könny gyűlik, de gyorsan elhessegeti a gondolatokat, és a csípős levegőt kiélvezve dől hátra a padon.

Tárgy: Re: Tyros & Sonja Kedd Jan. 03, 2012 4:04 am

Unott napok, unott éjszakák. Az esték meg, amíg az éjszakára kell várjak, a lehető legunalmasabbak. Eszemben sincs megpusztulni, bárhányan kívánják nekem a csupa szépet és jót. Sebaj, legfeljebb ma is álmatlan éjszakájuk lesz, én magam okozok nekik. Kicsi angyalok… Nem ússzátok meg a jó öreg Arcael bácsit!
Lépteim szinte dörömbölésnek hatnak a park kövezetén. Végre viszonylag sötét van, de legalább nincs olyan sugárzása a Napnak, mely számomra a végső stádium eljövetelét jelentené. Nyugodt vagyok én, ó, de mennyire, viszont éhes is. Körbepillantok és nagy örömmel konstatálom, hogy az utamba akadt valaki. Kedvenc és legújabb képességemet, a Hiperteret alkalmazva lelassítom számára az időt, és a következő pillanatban, mire eszmél, már mögötte vagyok és két vállánál megfogva súgok hátulról a fülébe:
- Szép estét, Hófehérke!
Nem, nem vagyok valami kedves, de mikor voltam az? Már át is adnám magam a dübögő artériák muzsikájának, de megnézem magamnak a nőt. Mivel annyit láttam mostanában a fajtájából, mint azelőtt évekig soha, egy percembe sem telik megállapítani a tényállást:
- Már megint egy angyal lesz a vacsorája Apucinak…

Tárgy: Re: Tyros & Sonja Szer. Jan. 04, 2012 12:17 pm

Összerezzen, mikor a két kéz súlyát megérzi a vállán. Szeme elkerekedik, és ezer gondolat cikázik át az agyán:
Ad 1.: Ki a franc vagy te?
Ad 2.: Pont ma van rajtam magassarkú?!
Ad 3.: Hófehérke? Vacsora? Mi nem ugyan azt a filmet néztük....
Ad 4.: Legközelebbre veszek egy piros kabátot.
Ad 5.: Cseszd meg.
Ennél a pontnál elidőzik, de a pilanatnyi meglepetés után hamar összekapja magát.Mi mást lehet ilyenkor tenni, hát mérlegelni kell.
- Vacsora? Csak nem egy rosszcsont vámpírfiúba sikerült beleütköznöm? Azaz..... neked én belém.
Undorodó grimasz ül ki az arcára. Mégis mi más cikázna mögé és mesélné el nagy pofával, hogy ő, Sonja most aztán meg lesz vacsorázva?
Kelletlen mosoly ül ki az arcára, és elemi képességét használva Szélbéklyóba vonja Tyrost, már persze ha a gyors összpontosítást és rövid cselekvést felismerve a másik nem tántorodik el eredeti céljától.
Ha sikerül gúsba kötni a férfit, még mindig mozdulatlanul, ülve marad a két tenyér alatt. Minek az a fene izgés-mozgás? Fő a hidegvér, kislány, mondogatja a fejében mindeközben, hátha az valóban segít legyőzni a gyomrában tomboló görcsös undort és izgalmat.
- Mi lenne, ha kiegyeznénk döntetlenben? Első pillanatban, ha élhetek ilyen szavakkal, majdnem sikerült levenned a.... padomról, de végülis most te vagy az, aki sok időt veszít. Már ha ez létező fogalom nálunk egyáltalán.
A másik alakra koncentrál még mindig, bizonytalanul saját képességében, amit eddig nem sokszor használt. Ha a két kéz nem szorít rá nagyon a vállaira, lassan felemelkedik, hogy szembe nézhessen a másikkal.
Végigméri a támadóját, persze vágig felkészülve a legrosszabb eshetőségre: az újbóli támadásra. Azért nagy erőfeszítésébe telik, hogy ne nevesse el magát.
Valami sötétben világítő neonreklámra számított, ehelyett a pasas majdhogynem beolvad a fák közé... már csak egy kis zöld kéne rá.
- Figyelj csak Apuci, nem vagy te genetikai hibás? Vagy csak rossz a megvilágítás.... De tudod kár érted. Mármint hogy ez lett belőled. Igazán.
Rosszallóan megrázza a fejét, ha lehetséges, még mindig fenn tartva a másikat körül ölelő béklyókat.

Tárgy: Re: Tyros & Sonja Vas. Jan. 08, 2012 12:44 am

- Rosszcsont?
Az egészből eleinte csak ennyit fogok fel. Ez a némber nem tudja, mi a gonoszság. Nem tudja, hogy a gonoszság én vagyok!
Az ostoba béklyója sikeresen összemorzsolja kissé tagjaimat, ám két kezem a helyén marad és ő sem mozdul. Fejemet pedig ugyanúgy tudom mozgatni, ahogy eddig. Ezekhez teljesen felesleges bármit is szólni, elég, ha vak gyűlölettel nekik ugrik a vámpír és beléjük kóstol. Ha nem teszi, akkor se jobb a többinél semmivel, legfeljebb gyávább vagy gyengébb. Ismerem én az észjárásukat. Képmutatók.
- Az idő nem érdekel. Se a dumád. Csak a vér.
Egyre inkább untat a szövegelése. Szóval nem tart tőlem eléggé? Mert a hangjából erre következtetek. Meglátjuk még.
Fel akar emelkedni, de azt nem hagyom. Visszanyomom erővel, így kénytelen vagyok előre dőlni és rajta és a padon megtámasztani testsúlyomat. Lehet, hogy ennek okán hamar mindketten előrebukunk, de addig is fogaim még közelebb kerülnek a nyakához és nem igazán finomkodva bele is mélyesztem azokat a fehér bőrbe.
- Az csak álca, attól még teljesértékű vámpír vagyok és nem holmi pehely – vigyorgok. Megízlelem a vérét és nagy kortyot szívok belőle, míg még nem tesz semmit. Úgyis nyilván lépni fog de hála két karom izomerejének az már biztos, hogy nem ráz le magáról.