Roy & Succubus

/Hotelban,ahol lakom már nagyon unatkozom.Nem tudok magammal mit kezdeni.Kisértenek a múltbeli események.Felvettem fekete ruhámat és csizmámat,hogy kimenjek egy kicsit levegőzni.A szálástól nem messze mentem.A főtérre megyek ha valami nyomaszt leülök egy padra és hosszan bámulom a szökökutat ami a közepn van.Ma ismét azt tettem.Sokan vannak kinnt pedig már nagyon későre jár.Leültem a szokásos pedra és bámultam ki a fejemből.Gondolataimat megzavarta egy férfi látványa.Magas volt,fekete ruhája miatt alig tűnt ki a sötétből.Valahogy hasonlít rám.Persze nem külsőre.Kíváncsi természetem lévén nem maradtam a padon.Inkább elkezdtem gyanútlanul sétálgatni és párszor elmentem mellette.Éreztem az áradó hőt a testéből.De nem szóltam.Inkább mikor már kezdtem gyanűssá válni visszaültem a padra és elüvettem kezemből egy régi vastag borítású könyvet./
-Vajon ki lehet?És miért olyan ismerős az az kisugárzás amit áraszt?
/Fejem mélyen a könyvbe hajtom, de a szemem sarkából még mindig őt nézem./

/Padon ülve a gondolatok csak úgy szárnyaltak a fejemben.Egyszer csak azt veszem észre,hogy a férfi elég határozottan elindul irányomba.Vajon tényleg ide indul?Majd meglátom.Ha igen és valami slampos dumával bepróbálkozik akkor elküldöm.Megszólít.Hangja határozottan hagyja el ajkait.Felnézek körbenézek,hogy biztos nekem szól-e a kérdés.Mikor meggyőződtem róla,hogy hozzám szólt,kicsit lekezelő hangon válaszolok./
-Nem nem keresek semmit.Miből gondolod?
/Mondatom végén kis mosoly ült meg az arcomon,hiszen nem gondoltam volna,hogy ilyen bátran ide jön hozzám és megszólít./

-Suki vagyok!-kiáltottam Roy után.
/Nem tudom miért de úgy éreztem nem árthat ha esetleg megismerkedünk egymással.Úgy sem ismerek itt senkit mindössze 1 hete érkeztem ide. Jó ha van az "embernek" egy ismeröse.Elmosolyodtam./
-Merre felé laksz?
/Érdeklődve kérdeztem annak reményében,hogy összeismerkedjünk/

/Visszafordult.Minden lépésével egyre közelebb és közelebb ért hozzám./
-Szint úgy örülök én is.
/Félre biccentett fejjel,kacér mosollyal válaszoltam.Még válaszoltam oda ért elém.Érkezése szele megcsapta arcom.Pedig nem is sietett annyira./
-Én itt vagyok 2 utcányira.Nem vagyok itt csak egy hete.-válaszoltam neki bár lehet túl sokat mondok magamról.-Én is szobát bérlek nem vagyok az a "megragadok valahol" típus.
/Hirtelen a fejemhez kaptam.A könyvem,amit oly bőszen olvastam Roy érkezése előtt leesett a földre és a lapok egymásra simulva becsukódott./

/Meglepő gyorsasággal Roy a könyvért nyúlt mire észbe kaptam már adta is a kezembe.Mosolyogva,nagylelkűen./
-Nagyon köszönöm!!!-mondtam hálával.
-Előző kérdésedre válaszolva igen nagyon szeretek ide járni.Általában ha unatkozom vagy ha valamin gondolkozni kell.
/Vagy ha a múltra gondolok,a halálom napjára,arra a szörnyű estére mikor megöltem a férjem és persze arra mikor démoni létem kezdetét vette.Túlságosan elmerengtem saját gondolat menetembe.De ezek az emlékek fájó pontok az életemben./
-És te? Sokszor jársz ide?
/Folytatom az "eszmecserét"/

-Most????hmmm nem is tudom....inkább unatkoztam,de nagyon gondoltam kijövök egy kicsit levegőzni,olvasgatni!
Nem zavarsz egyáltalán maradj csak.-szélesen "vigyorogtam" Royra miközben kezemmel helyet kínáltam neki.
/Dehogy zavarni hisz démoni életem során mindössze egy valakit ismerek és most ő sincs itt velem.Magányom ebben a pár napban nagyon leheveredett a vállamra.De talán most leszáll róla./
-És te mi járatban vagy ere felé?

-Jó is.-mondtam buzgó hanggal.-Őszinte leszek veled,nem nagyon szeretek olvasni bár az utóbbi időben nagy szükségem van rá.
/Persze nem mondhatom el neki,hogy ide oda járkálok a pokol és a föld között,azt se mondhattam el hogy "értek a tűz nyelvén"és a többi "kis" titkot amit a lelkem mélyén őrzök.
-Persze,hogy nem zavarsz.Ritkán esik meg velem,hogy kedvemre diskurálhassak másokkal.
/Feleletem kicsit szomorúan hangzott hiszen tényleg nem sok alkalmam van ,hogy mással beszéljek.Össz-vissz Tyát ismerem az egyetlen lényt aki tudja mi vagyok és akiről én is tudom, hogy vízszellem./
-És miben próbálsz szerencsét?



[left][justify]

-Hmmmm értelek.
/Teljes mértékben elhiszem amit Roy gondol az olvasásról.Csak ülsz bámulsz egy lapot amin sok apró fekete alak formáz betűket,amiből kiolvashatóak lesznek a szavak.Utálok olvasni egyenesen gyűlölök,de egyszerűen ha találok egy könyvet ami érdekel nem tudom letenni./
-Pedig lehet jó lenne kipróbálnod.-kuncogva mondtam Roynak.
/Éreztem,hogy kicsit felszabadult vagyok.Egy kicsit "élek".Tyaval rég találkoztam így társam a magány lett és eddigi magányom csöndjét lágyan megtörte egy férfi hang./
-És ha ritkán beszélsz másokkal és elmondásod szerint nem nagyon vagy közvetlen fajat akkor,hogy vitt rá a lélek,hogy ide gyere hozzám és megszólíts?
/Kérdésembe hallattam,egy kis pimaszságot egy kis piszkálódást,de tiszta jó szándékkal mindössze csak egy kicsit "kiengettem a jégtömbömből"./

/kezdem kicsit unni ezt a köves témát remélem nem sokáig firtatjuk még.Tudom én kezdtem el szóval az én saram lesz ha elalszom.Mosolyogtam egyet miközben Roy beszélt./
-Furcsa????Csak....-akadtam meg egy pillanatra,hogy mit is mondjak-mehetnékem volt.
/Zavarban voltam,hisz magam is így vélekednék valakiről aki a szökőkút körül csak úgy köröz köröz és köröz./
-Nem is kell ezen ennyit rágódni.Lapozzunk.Hogy értetted,hogy nem ellenséget?Olyan sok ellenséged lenne?
/Nehezen hiszem,hogy bárki ellenségnek tekintené Royt hisz olyan megnyugtató jelenség és a kisugárzása.Bár még nem ismerem eléggé,de remélem egyre jobban megtudom,hogy milyen is ő igazából./

-Szerintem is.
/Félre biccentett fejjel hallgattam Roy "ellenségeiről" szőtt beszámolóját bár érezhetően valamit titkol és elég feltűnően tereli a témát./
-Nekem ellenség...háááát..Legjobb tudomásom szerint nincs.Én nem bántok senkit-pedig meg lenne rá a hatalmam-és így velem sem kötekednek.
/Életemben se szerettem a konfliktus helyzeteket és így démoni alakban próbálom kerülni a feltűnést.Bár néha eléggé nehezemre esik.Mikor meglátok egy gyertyát és eljátszok a gondolattal,hogy milyen jó lenne "játszani a tűzzel". De mikor körbenézek látom a sok embert és tudom,ha kiderülne mi vagyok vasvillákkal rohannának utánam, azt üvöltve.:-Gyilkos!!!/
Nem megyünk kicsit sétálni?Vagy nagyon sietsz?Addig is tudunk beszélgetni még amiről csak akarsz.
/Kérdeztem kicsit szégyenlősen Roytól hiszen nem mindennap hívok el sétálni egy embert.Talán még a titkomra is fényderül bár azért annyira még nem ismerem./

-Nem tudomásom szerint nincs.Őszintén mivel alig ismerek itt valakit-sőt inkább senkit- elég hihető,hogy nincs.
/Egyáltalán nem ismerek senkit.Csak a szoba bérléséért szoktam fizetni egy öreg hölgynek vele sem szoktam beszélni.Rossz is egyedül.Már megemészt a magány./
-Én jóember?-tűnődtem el hisz eddig aki rám nézett mind ockodott tőle,mert hát valljuk be nem a "mai divatot" követ az öltözködésem kicsit slampos és picit vad,ami az emberek számára nem elfogadott.Csak a gusztustalan nyálcsorgatók füttyögését hallom az utcákon ha magányomba fordulva sétálok az utcán.- annyira vagyok jó ember mint bármelyik másik ember.
/Ha tudná Roy mit tettem lehet nem ez lenne a véleménye.
Roy mikor meghallotta hogy sétálni hívom eléggé meglepett volt.Viszont pár pillanat múlva már megkérdezte,hogy nem megyünk-e el valahova enni./
-De szívessen úgy is farkas éhes vagyok!És....Akkor hová menjünk?
/Érdeklődve néztem Royra hisz egy ilyen ajánlatot elutasítani nem szabad és tényleg nagyon éhes vagyok./