Lávapatak, Wish & Alika

Egy másik démon volt az, még nemtudom , hogy békés szándékkal jön-e, vagy sem.Mikor közelebb ért láttam, hogy kard lóg mind két oldalán, gondolkoztam, hogy megszólítsam-e vagy ügyet sem vetve rá, menjek tovább?

Odalépek az ismeretlen mellé, várom hogy megszólítson és csöndesen figyelem a patakot.Eközben azon gondolkozom, hogy hogyan kerültem ide.Nem emlékszem az útra amin jöttem csak arra, hogy honnan indultam el.Csend van, még nem szóltunk egymáshoz, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan valameikünk megszólítja a másikat.

-Igen szép.A nevem Rymer de szólíts csak Wish-nek.
-Keresek valakit, vagy valakiket, még énsem tudom, hogy kiket.
-De egyenlőre csak megpihennék valahol, Tudnál javasolni egy helyet ahol meghúzhatom magam?

-A mag?-kérdeztem vissza értetlenül-
-Még sosem hallottam a magról, arra sem emlékszem hogyan jutottam el ide.
-Nem kísérnél el engem a fogadóig? Eközben pedig elmondanád, hogy mi is ez a mag.

Már értem.Igen démon vagyok, ennyit tudok a mostani helyzetemről, és persze, hogy mi a célom ezen a helyen.Egyszer csak valami felkeltette a figyelmemet, Túl nagy volt a csend, de egyenlőre nem foglalkoztam vele hallgattam Scarlett-et.Ahogy haladtunk egyre jobban éreztem, hogy valami történni fog, így rákérdeztem.
Itt mindíg ilyen nagy a csend?

Értem.Mindenesetre tartsuk nyitva a szemünket mert nekem nagyon gyanús ez a csend.Igen a fogadóban szállok meg néhány napra azután meglátom, hogy mi lesz.-Eközben gondolkozni kezdek, hogy hogyan is lett belőlem démon, lassan eszembe jutnak bizonyos képek életem utolsó napjáról, emlékszem arra, hogy végtelen dühöt éreztem és gyilkoltam, rengeteget gyilkolta.-Motyogtam az orrom alatt, ügyet sem vetve a csendre, és ez nagy hiba volt.

-Még nemtudom, hogy merre induljak így itt maradok egy darabig.-Válaszoltam kisvártatva.Messze van még a fogadó? Míg a válaszra vártam megtámadtak minket, nem tudom kik voltak azok, de jól harcoltak, lesből támadtak tehát már vártak ránk.Hirtelen előkapom a kardomat amit megboldogult apámtól örököltem, -bár nemtudom hogyan került hozzám itt lenn-, elkezdődött a csata.Mi ketten voltunk tíz ismeretlen ellen,Scarlett sem késlekedett sokat ő is szembeszállt velük.

-Amíg bírom szuflával én nem adom meg magam,-Felelem.-és harcolok tovább bevetm én is a képességeim egyenlőre nyerésre állunk, de vajon meddig?Jól harcol Alika, nem fordulhat elő, hogy veszítsünk.

-Rendben.-felelem
Már meg is indultunk a fogadó felé nyomunkban pedig a támadóink.Nem értek utol, tényleg közel volt a fogadó, amikor belépünk a fogadóba furcsa érzés fogott el,mintha otthon lennék...
Mámorító érzés volt de nem volt időnk gyorsan el kellett rejtőznünk.